Hogyan látják a kutyák a színeket?

MIT JELENT A SZÍNVAKSÁG?

John Dalton (1766–1844) angol tudós végzett elsők között néhány tanulmányt a veleszületett színvakságról a 18. század végén. Dalton azért szerzett tudomást a jelenségről, mert bátyjával nem tudtak felismerni néhány színt. Összekeverték a skarlátvöröset a zölddel és a rózsaszínt a kékkel.

Embereknél a vörös-zöld érzékelés hibája a színhiány leggyakoribb formája. Az észak-európai felmenőkkel rendelkező férfiak 8 százaléka és a nők 0,5 százaléka szenved vörös-zöld színvakságban. Ezt a retinában lévő színérzékelő molekulák, az úgynevezett kúpok rendellenességei okozzák. A retina a szem hátsó falát bélelő sejtréteg, amely a fényt elektromos impulzusokká alakítja. Ezek a jelek azután a látóidegen keresztül az agyba jutnak, ahol kép keletkezik. Azok az emberek, akiknek hiányzik néhány ilyen színérzékelő molekula (más néven fotoreceptor), nem ismernek fel bizonyos fényhullámhosszakat. Ez az, ami miatt színvakok, bár valójában képesek megkülönböztetni néhány árnyalatot. A vörös-zöld színvakok meg tudják különböztetni a sárgát és a kéket, de a piros színű elemek szürkének vagy barnának tűnnek számukra.

MÍTOSZOK A KUTYÁK SZÍNLÁTÁSÁRÓL

Azt az elképzelést, hogy a kutyák csak a fekete és a fehér árnyalataiban látnak, Will Judynak, tulajdonították, aki egész életében kutyatenyésztéssel foglalkozott, írt, illetve egy kutyákkal foglalkozó magazin kiadója volt. Ő volt az első, aki kijelentette, hogy a kutyák látása gyenge, vagyis egyetlen árnyalatot és tónust, és csak általános körvonalakat, formákat látnak.

„Valószínű, hogy az egész külső világ a fekete és a szürke különböző színfoltjaként jelenik meg előttük” – írta Judy 1937-ben megjelent „Kutya kiképzése” című kézikönyvében.

Az 1960-as években más kutatók azt feltételezték, hogy az egyetlen emlős, amely képes megkülönböztetni a színt, a főemlős. Kevés kutatás folyt ezen állítások alátámasztására, különösen a kutyákkal kapcsolatban. Ennek ellenére hamar általánossá vált a gondolat, hogy az ember legjobb barátai színvakok.

VALÓBAN SZÍNVAKOK A KUTYÁK VAGY MÁS SPEKTRUMON ÉRZÉKELNEK?

Az elmúlt néhány évtizedben a kutyaszem szerkezetének vizsgálata feltárt néhány alapvető különbséget az emberek és a kutyák felépítésében. Ezeket a különbségeket az evolúció és a funkció vezérelte.

A kutyák érzékszervei éjszakai vadász életmódjuknak megfelelően fejlődött ki, vagyis éjszaka követték nyomon és vadászták le táplálékukat. Ezért a szemük alkalmazkodott ahhoz, hogy jól lásson a sötétben és érzékelje a mozgást.

A sötétben történő vadászat céljára a kutyaszemnek nagyobb lencséje és szaruhártya felülete, valamint fényvisszaverő membránja (úgynevezett tapetum) van, amely javítja az éjszakai látást. Több pálcikájuk is van, ami javítja a látást gyenge fényviszonyok mellett is a retinában.

A retinában találtak még alapvető különbséget az emberek és a kutyák színérzékelésében. A retina több millió fényérzékelő sejtből áll. Ezek tartalmazzák:

• Pálcikák, amelyek rendkívül érzékeny sejtek, felfogják a mozgást és gyenge fényviszonyok között működnek
• Csapok, amelyek erős fényben dolgoznak és szabályozzák a színérzékelést

A kutyáknak retinája több pálcikát tartalmaz, mint kúpot, míg az emberekében több a kúp, amely láthatóan megváltoztatja a színérzékelést. A legtöbb ember, illetve néhány másik főemlősfaj trikromát, vagyis háromféle csap található a szemükben. A kutyák pedig a dikromát csoportba tartoznak, kétféle csap típussal.

Minden típusú csap más-más fényhullámhosszt regisztrál. A vöröset és zöldet érzékelőnek köszönhető például, hogy értékeljük a vörös rózsát. A kutyáknak és néhány színvaknak viszont hiányoznak a vörös-zöld tobozok.

Azonban vannak olyan halak és madarak, amelyek a színspektrumnak még szélesebb skáláját látják, mint az emberek. A tetrakromácia egy olyan állapot, amiben az élőlénynek négy különböző csatornája van a színlátáshoz. Ez azt jelenti, hogy csapjaik négyféle látópigmentet tartalmaznak, vagyis szemük képes az ultraibolya fény elnyerésére.

SZÓVAL LÁTNAK SZÍNEKET A KUTYÁK, AHOGY MI IS?

A tudósok ma már úgy vélik, több kutatás alapján, hogy a kutya színlátása hasonló a vörös-zöld színvakságban szenvedőkéhez.

Meg tudják különböztetni a sárgát és a kéket, illetve ezeknek kombinációját. Ez tehát a világ nagy részét szürkésbarnává varázsolja számukra. Az a buja zöld pázsit? Valószínűleg úgy néz ki, mint egy halott széna mező. Az az élénkpiros bársonypárna? Még mindig kényelmes, de valószínűleg sötétbarna foltnak tűnik a kutyának. Vannak olyan alkalmazások, amelyek segítségével bármikor megnézhetjük, mit lát a kutyánk.

MIT IS JELENT MINDEZ A KUTYUSRA ILLETVE A GAZDIRA TEKINTVE?

Most, hogy tudjuk, hogy a kutyák nem látnak bizonyos színeket, ésszerű lehet olyan termékeket 

választani számukra, amelyek az általuk látható színekkel rendelkeznek. Ez a tudás segíthet megmagyarázni, hogy egyes kutyák miért bolondulnak meg a sárga teniszlabdáktól, de 

apatikusak ugyanahhoz a labdához, rózsaszínben vagy pirosban.

Amikor labdát dobunk a kutyának a fűben vagy a tóban, ne válasszuk pirosat, különben nagy eséllyel el fogja veszíteni. És ha megtanítjuk neki, hogy különbséget tegyen két játék között, akkor bölcs dolog egy kéket és egy sárgát választani.

Annak ellenére, hogy a kutyák számára nem éppen ideális, mégis a narancs, illetve a piros a legnépszerűbb kutyajáték színek.

Ez azt jelenti, hogy amikor a saját bejáratú Lassie verziód, nyílegyenesen elfut az általad feldobott játék mellett, nem azt jelenti, hogy makacs, figyelmetlen vagy nem éppen a legokosabb egyed. Sokkal inkább a nem megfelelő szín választás lesz az ok.

Összefoglalva:

• Az a közkeletű elképzelés, hogy a kutyák csak feketében-fehérben látnak, hamis.
• A kutyák érzékelik a sárgát és a kéket, valamint ezek kombinációit.
• Ez azt jelenti, hogy a legjobb játékok kutyája számára a kék és sárga árnyalatúak lehetnek.

Ha szeretnél többet megtudni arról is, hogy vajon miért esznek a kutyák ürüléket, olvasd el ezt a cikkünket is: Miért esznek a kutyák ürüléket